Talán nem véletlen, hogy megszületett egykor az alábbi gondolat: „A termőföldet nem örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön.”
A termőtalaj, mint az olaj, jelentősen fogytában van. Az elmúlt 40 évben a mezőgazdasági területek harmadát kellett kivonni a művelésből, mert annyira tönkrementek.
Kutatások
Egyre több megdöbbentő kutatási eredmény születik, amelyek azt igazolják, hogy a termőtalaj, amelyből elfogyasztott élelmiszereink származnak, az utolsó éveit éli. Eközben a Föld népessége egyre nő, több élelmiszerre van szükség, ám azok tápértéke a talaj mennyiségének csökkenése és minőségének romlása miatt drasztikusan csökken. Vannak behatások, amelyek a talaj, a talaj felső termékeny rétegének erodálódását, fogyását, terméketlenné válását idézik elő. Ilyenek például a talajerózió, az elsavasodás, az elszikesedés, a lemosódás, és az elsivatagosodás.
A jelenlegi talajpusztulási folyamatokról készített felmérések azt mutatják, hogy éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el a földfelszínről, amely pusztulási ütemmel számolva, mindösszesen 60 évig marad még termőképes talaj a Földön. A helyzet a talaj pusztulása szempontjából Kínában a legrosszabb, ahol 57-szer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődnének. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres, Ausztráliában ötszörös.(Forrás: DUBBO NSW, 27-28 october, 2010 CARBON FARMING CONFERENCE EXPO)
A talajpusztulásnak egyik velejárója, hogy kevesebb ásványi anyag tud felszívódni a növényekbe, így azok terméseinek, gyökereinek egyre kevesebb lesz az ásványi anyag- és tápanyagtartalma.
Okok
Az elsősorban a szántásra és rossz menedzsmentmódszerekre visszavezetett erózió révén eltűnő termőföld amúgy nem tűnik el: a levegőbe kerülve porviharokat kavar, a vízbe kerülve pedig komplett folyók és tengeröblök élővilágát teszi tönkre. De a legnagyobb probléma az, hogy baj van a földdel is: a hozamok nem csökkennek ugyan, de a műtrágyaköltség a hozamra vetítve egyre magasabb. Az alig pislákoló talajélettel rendelkező föld pedig csak veszít termőképességéből, a humuszából.
Forrás: dr. Máray Géza, GATE
Hazai felmérés
A talaj termékenységének egyik legfontosabb tényezője a benne található szerves anyag, azaz a humusz mennyisége, és minősége. A humusz tápanyagot szolgáltat, javítja a szerkezetet, valamint az ásványi alkotókkal együtt kolloidokat képez.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem (jelenleg SZIE) által végzett kutatás kimutatja, hogy a talaj termékenységének csökkenése miatt a takarmány- és élelmiszernövények ásványianyag- és vitamintartalma számottevően csökkent az elmúlt évtizedek során. Ha 1966-ot vesszük alapul, akkor a búza 2005-re 35,4%-os, a kukorica 31%-os, a burgonya mindössze 9,5%-os, és az alma 20 %-os ásványi anyag és vitamin tartalommal rendelkezett az 1966-os értékekhez képest. Kezünkben a megoldás kulcsa. Éljünk vele!
Tegyük újra élővé a termőtalajokat, hogy a hemzsegő élet (gombák, baktériumok, ragadozó egysejtűek, fonálférgek, giliszták stb.) zöme az élő növények gyökere köré tudjon újra szerveződni. A gyökérhegyeken a növény leadja a fotoszintézis során nyert energiából a felesleget cukrok formájában a különféle mikrobák felé. Így a jó termőképességű talajhoz az kell, hogy mindig nőjön benne valami, télen is. Folyamatosan növeljük a termőtalajok szervesanyag-tartalmát, ha lehet szervestrágyázással, a szemtermésen kívüli valamennyi növényi részt (levél, szár, gyökér stb.) szétzúzást követően keverjünk be a talajba, és NE vigyük el a talajokról ipari felhasználás (energiatermelés, papírgyártáscéljából), hisz ezzel is folyamatosan ürítjük ki a talajunkat, csökkentve azok tápanyagszolgáltató- és vízmegtartó-képességét stb. Ennek hatékonyságát cellulózbontó talajbaktériumokkal tudjuk jelentősen megtámogatni.
A szántás a mikrobák gyökérkörüli életközösségét teljesen szétzilálja, összenyomja, a levegőkedvelő mikrobák levegőtlen helyre kerülnek, a levegőtlen környezetben élők pedig kiperdülnek a felszínre. A gépek összetömörítik maguk alatt a talajt: szántásnál a megmozgatott föld alatt ugyanis egyes talajtípusoknál egy száraz, tömör talp alakul ki, amin áthatolni esélye sincs egy átlagos haszonnövény vizet kutató gyökerének.
Ezzel szemben a takarónövényes no-till művelésben a legfontosabb elem az, hogy a földműves figyelme nemcsak a növényre, hanem a talajra is fókuszál. A talajban ugyanis nemcsak a homok, az agyag, a víz és a térfogat harmadát-felét kitevő levegő a lényeg, hanem a mikrobiális élet is! Utóbbi lesz az, amely elérhetővé teszi a növények számára a tápanyagokat, mikrotápanyagokat és sok esetben még a vizet is.
A hiányos mikrobiális élet visszapótlására ajánljuk a több mint két évtizedes tapasztalattal bíró kiváló hazai talajoltó termékeket.
A termőtalaj felelősséget és tudást kíván mindenkitől, így az Agrárminisztérium szerint is fontos tudatosítani, hogy „a jövő agrár-generációjának formálása a talajnál kezdődik”. Ezért az új, talajjal kapcsolatos ismeretek oktatásba történő beépítésének lépéseit tárgyalták a „Kincsünk a termőföld” III. szakmai kerekasztal rendezvényen május végén.
Daoda Zoltán
Magyar Talajbaktérium-gyártók és -forgalmazók Szakmai Szervezete
