The post A mikrobiológia a kulcs az őszi vetés előkészítéskor és a növényi maradványok lebontásakor first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.

A korábbi években a fenti hírektől függetlenül is folyamatosan nőtt azoknak a hazai gazdálkodóknak a száma, akik az aratás után visszamaradó szár- és gyökérmaradványok bebálázása helyett azt a szántóföldön hagyják, hogy aztán baktériumos szárbontó készítményekkel szabadítsák fel a bennük rejlő tápanyagokat. De miért éri meg mindez?

Magyarországon a kukoricaszár és a búzaszalma éves mennyisége a 20 millió tonnát is megközelítheti, ám ennek csak a töredéke humifikálódik, jelentős része lekerül a szántóföldekről. Az újszerű szemlélet követői azonban a maradványokat a szántóföldeken hagyják, lebomlásukat pedig a megfelelő baktériumkészítményekkel segítik. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a talajt ezáltal komoly tápanyag-utánpótlással látják el: a gyökérmaradványok jelentős mennyiségben tartalmaznak kötött állapotban lévő nitrogént, foszfort és káliumot is, melyek így a fejlődő növények számára könnyedén felvehetővé válnak.

A fenti megoldás különösen fontos a jövő gazdálkodásában kulcsszerepet játszó, az Európai Unió agrárpolitikájának középpontjában álló talajélet szempontjából is. Az elmúlt évtizedekben folytatott intenzív gazdálkodási gyakorlat, valamint a szervestrágyázás állattartással párhuzamos visszaszorulása nyomán drámai mértékben csökkent a talajban élő mikroorganizmusok száma és diverzitása, ezáltal nehezebben és lassabban bomlanak a növényi maradványok, szerves anyagok. Így lassul a humuszképződés is, ráadásul nehézkesebbé válnak a talajmunkák.

Erre nyújtanak megoldást a már említett baktériumkészítmények, melyek egyre nagyobb teret kapnak a hazai mezőgazdaságban is. A hazai talajokból izolált baktériumokat tartalmazó termékek újra életet visznek a talajba: segítik a maradványok gyors lebomlását, alkalmazásukkal így jelentős mértékben javíthatjuk a termőföld tápanyag-szolgáltató képességét, valamint fizikai-biológiai állapotát. A maradványok lebomlása által a talaj szervesanyag-tartalma növekszik, ami kedvező hatással van a talaj szerkezetére, hő-, vízgazdálkodására is.

A megfelelő készítmények használatával egyúttal a növényt is megvédjük a szármaradványokon esetlegesen fennmaradó kórokozók okozta fertőzésektől. A szklerotínia megelőzése szempontjából is nagy jelentősége van a szárbontásnak, ugyanis a betegség széles tápnövénykörét figyelembe véve szinte képtelenség csak vetésváltással védekezni. A kalászosok és a kukorica esetében a fuzárium elleni védekezésben jut kiemelt szerep a szárbontásnak.

A technológia növekvő népszerűségében természetesen az anyagi szempontok is szerepet játszanak. A kísérletek azt mutatják, hogy a szárbontó készítményeknek köszönhetően a megnövelt biológiai aktivitással bíró talaj már rövid távon is meghálálja a kezelést. A vizsgálatok eredményei évről évre akkora terméstöbbletet mutatnak a kezeletlen kontroll parcellákhoz képest, hogy a kezelés költsége a legtöbb esetben gyakorlatilag azonnal megtérülhet, sőt, extra bevételre is szert tehetnek a gazdálkodók.

A szemléletmód zászlóvivője hazánkban a Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége, mely szervezet a fent bemutatott készítmények gyártóit és forgalmazóit tömöríti. A Szövetség célja, hogy az abban részt vevő cégek az egészséges rivalizálás mellett közösen, egymást segítve küzdjenek a magyar talajélet megóvásáért, szemléletüket pedig hosszú távon általánossá és alapvetővé tegyék a magyar mezőgazdaságban. A tendenciák biztatóak, egyre több gazdálkodó dönt a természetes, egyben innovatív megoldás mellett.

Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége

The post A szármaradvány tápanyagforrás – így csökkenthető a műtrágya-felhasználás first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.

A hazai mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma éves mennyisége a 20 millió tonnát is megközelítheti, ám ennek sajnálatos módon csak a töredéke humifikálódik, jelentős része lekerül a szántóföldekről. Pedig a leghelyesebben akkor járunk el, ha a szármaradványokat a szántóföldeken hagyjuk, lebomlásukat pedig a megfelelő baktériumkészítményekkel segítjük, ezáltal a fejlődő növények számára könnyedén felvehetővé tesszük a maradványokban rejlő káliumot, foszfort, illetve egyéb mezo- és nyomelemeket is.

Az elmúlt évtizedekben folytatott, talajt kizsigerelő sajnálatos gyakorlat miatt – az intenzív növénytermesztés következményeként jelentős mértékben csökkent a mikroorganizmusok száma és diverzitása – különösen fontos, hogy ily módon is javítsuk a termőföld tápanyag-szolgáltató képességét, valamint fizikai-biológiai állapotát. Mindehhez már Magyarországon is évről évre bizonyító, hazai fejlesztésű termékekből álló paletta áll a gazdák rendelkezésére. Ezeknek a termékeknek a gyártóit tömöríti a Magyar Talajvédelmi Baktérium-gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége, mely küldetéseként tekint a magyarországi termőtalajok megóvására, és kitűzött célja, hogy szemléletváltást hozzon a hazai mezőgazdaságba.

A szövetséget alkotó cégek által gyártott és forgalmazott baktériumkészítményekben több olyan baktériumtörzs is megtalálható, amelyek kiváló cellulózbontó képességekkel bírnak. Felhasználásuk a növények számára felvehető tápanyagot jelent, csökkenő pentozánhatást és egyszerűbb talajművelést eredményez.

A továbbiakban sorra vesszük a fenti folyamat ellenében leggyakrabban felhozott érveket – és megmutatjuk azt is, azok miért nem állják meg a helyüket.

Veszélyes?

Az elővetemény szármaradványainak, törmelékének jelentős szerepe lehet a különféle betegségek kialakulásában, ezeken ugyanis fennmaradhatnak a kórokozók. A hazai gazdálkodási gyakorlatban általánosságban elmondható, hogy közös kórokozókkal bíró növények szűk intervallumban követik egymást. A kalászosok és a kukorica esetén kiemelt jelentőségű a fuzárium elleni védekezésben a szárbontás, hiszen a betegségnek a kukorica is tápnövénye. A megfelelő készítmények használatával azonban elősegítjük a szármaradványok bomlását, így a növényt is megvédjük a fertőzéstől. A szklerotínia megelőzése szempontjából is nagy jelentősége van a szárbontásnak, ugyanis a betegség széles tápnövénykörét figyelembe véve szinte képtelenség csak vetésváltással védekezni ellene. A kórokozó kitartóképleteit bizonyos baktériumkészítmények igazoltan gyérítik, pusztítják, így segítve a megelőzést.

Nehezíti a talajmunkákat?

A lassan bomló maradványok nehézségeket okozhatnak a talajmunkák során, a megkötött nitrogént pedig épp a vetésben lévő növények elől vonhatják el. A megfelelően megválasztott szárbontó baktériumkészítményeknek köszönhetően azonban a bomlási folyamat jelentősen felgyorsul, és a fejlődő növények számára könnyen felvehetővé válnak a tápanyagok.

Anyagilag előnyösebb a szármaradványok bebálázása?

Hibás, elavult szemléletmód! Rövid távon ugyan valóban haszonra lehet szert tenni a termőföldek ily módon történő kiürítésével, hosszabb távon azonban a talaj tápanyagtartalma kimerül, bizonyítottan csökken a humusztartalom, és a terméseredményeket csak növekvő műtrágyázással lehet fenntartani. A tapasztalati adatok szerint akkor marad biológiailag is aktív és produktív a talajunk, ha a tápanyagokat természetes módon is „visszapótoljuk”. A szárbontó készítményeknek köszönhetően ráadásul a megnövelt biológiai aktivitással bíró talaj már rövid távon is meghálálja a kezelést: a szántóföldi kísérletek eredményei évről évre akkora terméstöbbletet mutatnak a kezeletlen kontrollparcellákhoz képest, hogy a kezelés költsége a legtöbb esetben gyakorlatilag azonnal megtérülhet, sőt, extra bevételre is szert tehetünk.

Magyar Talajvédelmi Baktérium-gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetsége

The post A szármaradvány érték: így jár a legjobban a gazda és a talaj is first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.

A magyarországi mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma együttes éves mennyisége 15-20 millió tonna, amelynek csak töredéke humifikálódik évente, hiszen ma még bevett gyakorlat ezeknek a melléktermékeknek a területről való eltávolítása.

A talajban történő lebontásuk során jelentős mennyiségű, a növények számára felvehető makro- és mezoelem kerül a talajba. Ugyanakkor nem elhanyagolható a maradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége sem.

Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős gazdasági érdekünk is fűződhet e melléktermékek talajba juttatásához, hiszen műtrágyázási költségeinket is lehetőségünk lesz csökkenteni.

Az állattenyésztés visszaszorulásával egyre kevesebb szerves trágyát juttatunk a talajokba, csaknem teljes mértékben műtrágyák felhasználásával végezve a tápanyag utánpótlást. Köztudott, hogy a nitrogén alapú műtrágyák savanyítják a talajt, a humuszképződés és a humusztartalom csökken, ennek megfelelően a talaj nitrogénforgalma romlik. Az alacsonyabb kémhatású talajban azonban talajélet számára fontos talajlakó baktériumok száma is csökken. A csökkenő mikrobiális fajszám és egyedszám következtében többek között a kötött kálium és foszfor válik  nehezebben elérhetővé a növények számára.

A tápelemek feltárása és visszapótlása miatt elsődleges fontosságú, hogy ezek a növényi szár- és gyökérmaradványok milyen gyorsan és milyen mértékben bomlanak el, majd a tápanyagok feltáródása milyen ütemben történik. Ha a szármaradványok intenzívebb bomlását sikerül elérnünk a jól megválasztott agrotechnikával, estlegesen tarlóbontásra alkalmas mikrobiális készítményekkel, egy kevésbé jó előveteménynek számító növénykultúrából is sikerülhet megfelelő előveteményűnek számítót „előállítani”.

Fontos szem előtt tartanunk azonban, hogy a sok tarlómaradvány kiválthatja a talaj átmeneti tápanyagkészlet-csökkenését. Az őshonos mikroorganizmusok, melyek ebben az időszakban az élettevékenységeikhez szükséges nitrogéntápanyagot folyamatosan veszik fel a talajból, jelentős mértékben elvonhatják azt a másodvetésként vetett kultúrnövény elől. E jelenséget pentozán-hatásként ismerjük. A későbbiek során ezen őshonos mikrobák élettevékenysége folyamatosan megszűnik, és az általuk megkötött nitrogént „visszaadják” a talajnak, és így a növényeknek is.

A pentozán-hatás kiküszöbölésére az a megoldás, hogy egyes szárbontó baktériumtrágyák tartalmaznak olyan baktériumtörzseket, melyek nitrogénkötésükkel segíthetik a tarlóbontás hatékonyságát, és a káros hatások kiküszöbölését.

A talajok mikroflórája alapvetően meghatározza a talajban található lignocellulózok lebontását.

A hazánkban forgalmazott tarlóbontó baktériumkészítmények olyan baktérium törzseket tartalmaznak, melyek képesek a lignocellulóz és hemicellulóz hatékony bontására. E célra leggyakrabban a Cellvibrio és Bacillus nemzetség egyes fajait használjuk. A Bacillus nemzetség tagjai közül a B. subtilis, a B. polymyxa, a B. licheniformis, a B. circulans használhatók leginkább. E nemzetségek egyes fajai az endoglükanázok és exoglükanázokat mellett még egyéb enzimeket (amiláz, proteáz, stb.) is termelnek, míg a Cellvibriok a lignocellulózbontó enzimet, a xilanázt termelik.

A megfelelő módon elvégzett tarlóhántással (jól megválasztott talajművelő eszköz, a szármaradványok kellő mértékben aprítottak, egyenletesen elterítettek) a talajbaktériumok áldásos lebontó, mobilizáló tevékenysége során a következő, a növénytermesztés számára kedvező hatásokat érhetjük el:

• a gyökér és szármaradványok tápanyagai a következő növénykultúra számára felvehetővé válnak, csökkenthetők a kijuttatott műtrágyaadagok,
• javul a talajszerkezet annak szerves anyagtartalmának növelésével, humuszosodásával, így jobb víz-, levegő- és hőgazdálkodású talajokat kapunk,
• a szármaradványok elbontásával jelentősen csökkentjük az azokon élő, talajból fertőző kórokozók és kártevők mennyiségét is.

A fentiekből adódóan tehát kijelenthető, hogy a szalma valamint a szármaradványok cellulóz, hemicellulóz és lignintartalmának lebontása és az alkotórészek visszajuttatása a biokörforgalomba, a talajtermékenység-megőrzése szempontjából alapvető fontosságú, és lehetőségeinkhez képest meg kell teremtenünk a feltételeket ehhez.

The post Közös kincseink: a tarló szármaradványai first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.

Ezért fontos és előnyös

A magyarországi mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma együttes éves mennyisége 15-20 millió tonna, amelynek csak töredéke humifikálódik évente, hiszen sajnos még mindig bevett gyakorlat ezeknek a melléktermékeknek a területről való eltávolítása. A talajban történő lebontásuk során jelentős mennyiségű – a növények számára felvehető makro- és mezoelem – kerül a talajba. Ugyanakkor nem elhanyagolható a maradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége sem. Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős gazdasági érdekünk is fűződhet e melléktermékek talajba juttatásához, hiszen a műtrágyázási költségeinket is lehetőségünk lesz csökkenteni.

Az állattenyésztés visszaszorulásával egyre kevesebb szerves trágyát juttatunk a talajokba, csaknem teljes mértékben műtrágyák felhasználásával végezve a tápanyag-utánpótlást. Köztudott, hogy a nitrogénalapú műtrágyák savanyítják a talajt, a humuszképződés és a szervesanyag-tartalom csökken, ennek megfelelően a talaj nitrogénforgalma romlik. Az alacsonyabb kémhatású talajban a talajélet számára fontos talajlakó baktériumok száma is csökken. A csökkenő mikrobiális fajszám és egyedszám következtében többek között a kötött kálium és foszfor nehezebben elérhető a növények számára.

A tápelemek feltárása és visszapótlása miatt elsődleges fontosságú, hogy ezek a növényi szár- és gyökérmaradványok milyen gyorsan és milyen mértékben bomlanak el, majd a tápanyagok feltáródása milyen ütemben történik. Ha a szármaradványok intenzívebb bomlását sikerül elérnünk egy jól megválasztott agrotechnikával – esetlegesen tarlókezelésre alkalmas mikrobiális készítményekkel –, akkor egy kevésbé jó előveteménynek számító növénykultúrából is sikerülhet megfelelő előveteményűnek számítót „előállítani”.

Pentozán-hatás és lebontásFontos szem előtt tartanunk azonban, hogy a sok tarlómaradvány kiválthatja a talaj átmeneti tápanyagkészlet-csökkenését. Az őshonos mikroorganizmusok, melyek ebben az időszakban az élettevékenységeikhez szükséges nitrogéntápanyagot folyamatosan veszik fel a talajból, jelentős mértékben elvonhatják azt a másodvetésként vetett kultúrnövény elől. E jelenséget pentozán-hatásként ismerjük. Bár a későbbiek során ezen őshonos mikrobák élettevékenysége folyamatosan megszűnik, és az általuk megkötött nitrogént „visszaadják” a talajnak, így a növényeknek is e hatás kiküszöbölésére az a megoldás, hogy egyes szárbontó baktériumtrágyák tartalmaznak olyan baktériumtörzseket, melyek nitrogénkötésükkel segíthetik a tarlókezelés hatékonyságát és a káros hatások kiküszöbölését.

Különböző növénykultúrák fő- és melléktermékének aránya és mennyisége

A talajok mikroflórája alapvetően meghatározza a talajban található lignocellulózok lebontását. A hazánkban forgalmazott tarlóbontó baktériumkészítmények olyan baktérium törzseket tartalmaznak, melyek képesek a lignocellulóz és hemicellulóz hatékony bontására. E célra leggyakrabban a Cellvibrio és Bacillusnemzetség egyes fajait használjuk. A Bacillus nemzetség tagjai közül a B. subtilis, a B. polymyxa, a B. licheniformis, a B. circulans használhatók leginkább. E nemzetségek egyes fajai az endoglükanázok és exoglükanázok mellett még egyéb enzimeket (amiláz, proteáz stb.) is termelnek, míg a Cellvibrio a lignocellulózbontó enzimet, a xilanázt termelik.

A megfelelő módon elvégzett tarlóhántással (jól megválasztott talajművelő eszköz, a szármaradványok kellő mértékben aprítottak, egyenletesen elterítettek) a talajbaktériumok áldásos, lebontó, mobilizáló tevékenysége során a következő, a növénytermesztés számára kedvező hatásokat érhetjük el:- a gyökér- és szármaradványok tápanyagai a következő növénykultúra számára felvehetővé válnak, csökkenthetők a kijuttatott műtrágyaadagok;- javul a talajszerkezet a szervesanyag-tartalom növelésével, humuszosodásával, így jobb víz-, levegő- és hőgazdálkodású talajokat kapunk;- a szármaradványok elbontásával jelentősen csökkentjük az azokon élő, talajból fertőző kórokozók és kártevők mennyiségét is.

A fentiekből adódóan kijelenthető, hogy a szalma-, valamint a szármaradványok cellulóz-, hemicellulóz- és lignintartalmának lebontása és az alkotórészek visszajuttatása a biokörforgalomba a talajtermékenység megőrzése szempontjából alapvető fontosságú, és lehetőségeinkhez képest meg kell teremtenünk a feltételeket ehhez.

Varga Sándor
biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök
Magyar Talajbaktériumgyártók és- forgalmazók Szakmai Szervezete

agraragazat.hu

The post A tarló nagy kincs first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.

Célszerű a – sokszor gombabetegségektől (pl.: fuzárium) fertőzött – szalmát előzetesen szecskázni.

A komplex talajbaktérium készítmény a nyárvégi és őszi vetésekig humifikálja (szerves kötésekben tárolja) a tápanyagban gazdag szár-, levél- és gyökérmaradványokat, aminek köszönhetően – talajvizsgálati eredmények alapján – az őszi alaptrágya (P, K) jelentősen csökkenthető, hosszabb távon akár el is hagyható.
Az, hogy az aratás után a növénymaradványok milyen gyorsan bomlanak, és a bennük lévő tápanyagokból mennyi fog a következő növénykultúra rendelkezésére állni, az attól függ, hogy a talajban mekkora számban élnek hasznos baktériumok. A helyzet az, hogy az elmúlt évtizedek mezőgazdasági gyakorlatának a következtében még a legjobbnak tűnő földekben is alig tizedannyi hasznos baktérium található, mint amennyi optimális volna.

Amikor a kalászos gabonák vagy a repce betakarítása után beforgatásra, bekeverésre kerül a hektáronkénti mintegy 5-10 tonna szalma, illetve szár, akkor a talajban hirtelen új állapot keletkezik. Az elszáradt növényi részekben ugyanis a bennük lévő értékes tápelemek mellett a talaj szempontjából fontos szén:nitrogén-arány 80-120:1-re változik. A talaj számára az lenne az optimális, ha ez az érték 10-15:1 lenne. Fontos megjegyezni, hogy a pillangósok és a hüvelyesek esetében 15-30:1 az arány, és ez az oka annak, hogy ezek a növények különösen jó előveteménynek számítanak.
A pentozánhatás akkor alakul ki, ha nagy mennyiségben kerül a talajba 30:1-nél nagyobb C:N-arányú növénymaradvány. Régóta tudták a gazdák, hogy nem érdemes még éretlen istállótrágyát kijuttatni, hiszen az is kiváltja a pentozán hatást, ami azt jelenti, hogy a nagy széntartalmú molekulákat bontó mikroorganizmusok a fehérjék és enzimek előállításához N-t igényelnek, amelyet a talaj még mobilizálható N-készletéből fedeznek.
Ez azt jelenti, hogy az éretlen trágya, illetve a talajba forgatott növénymaradvány átmenetileg jelentős mértékben csökkenti a talaj nitrogénkészletét. Amikor ezt az összefüggést felismerték, akkor azt gondolták, hogy egyszerű megoldás az, hogy a műtrágyát kell kijuttatni a tarlóhántás előtt.

Az eddigi tapasztalatok megerősítik, hogy a tarlókezelés után fellépő pentozánhatás elkerülésére a komplex hatású cellullózbontó és talajépítő talajbaktérium készítményeket ajánlott választani, amelyekben együtt vannak a cellulózbontásért felelős és a légköri N megkötését végző baktériumok ezért a szár- és a gyökérmaradványokban lévő cellulóz, hemicellulóz, keményítő és pektin gyors és hatékony bontása mellett a meglévő N-készlet nemhogy csökkenne, hanem mérhetően nő. A talajszerkezet kedvező változása és az egészséges bomlási folyamatok következtében ekkor nem képződik metán, kénhidrogén vagy ammónia, hanem a széntartalmú anyagok széndioxidra és vízre bomlanak, miközben az értékes makro- és mikroelemek felvehető formában a gyarapodó humuszba épülnek.

The post A szalma szerepe a talajerő-gazdálkodásban first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.

Sokforintos érték, beltartalmi jelentőség

Hazánk 4,3 millió hektár szántóterületének közel 90%-án gabonaféléket, szemes- és silókukoricát, napraforgót, és az őszi káposztarepcét termesztünk. E gabonafélék, ipari- és takarmánynövények gyökér- és szármaradványa átlagosan a 8-10 tonnát is elérheti hektáronként. Ez a szervesanyag-tömeg jelentős tápelemtartalommal is rendelkezik, melynek egy részét a termés betakarítással eltávolítjuk, másik része viszont a termőterületen marad, amelyet tarlóbontással visszaforgathatunk a talajba. A talajban történő szervesanyag lebontása során jelentős mennyiségű – a növények számára felvehető – makroelem kerül vissza a talajba. Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős, forintokban is kifejezhető gazdasági érdekünk fűződhet e melléktermékek talajba juttatásához, hogy a bevitt műtrágyamennyiségeket mérsékeljük. Ugyanakkor nem elhanyagolható a szármaradványok bontásával a talajba visszajuttatott mikroelemek mennyisége sem, ismerve a talajaink fokozódó mikroelem-szegényedésének humánélettani hatásait.

Napjainkra egyre inkább tudatosult, hogy a mezőgazdaság a világ minden részén a belterjes gazdálkodás irányába halad az élelemhiány leküzdése érdekében, és ennek következtében egyre intenzívebben jelentkeznek a környezetre káros hatások. Úgy tűnik, hogy a talaj ősidők óta fennálló természetes (tápanyagbevitel és tápanyagkivonás) egyensúlya felborult, visszaállítására környezetbarát termékre, és technológiákra van szükség. Azon termesztési eljárások, amelyek a természetes adottságok kihasználásával biztosítják egy területen a fenntartható növénytermesztést, megkülönböztetett jelentőséggel bírnak.

A szervesanyag jelentősége

Az állattenyésztés visszaszorulásával egyre kevesebb szervestrágyát juttatunk a talajokba, kizárólag műtrágyák szórásával végezve a tápanyag-utánpótlást. Köztudott, hogy a nitrogénalapú műtrágyák savanyítják a talajt, a humuszképződés és a humusztartalom csökken, ennek megfelelően a talaj nitrogénforgalma romlik. Az alacsonyabb kémhatású talaj azonban nem teremt optimális életfeltételeket a talajlakó baktériumok számára, ezáltal a számuk lecsökken. Ez a csökkent mikrobaszám vonja maga után azt, hogy a kötött kálium és foszfor nehezebben elérhető a növények számára. A talaj víz- és tápanyagmegtartó-képessége jelentősen csökken, levegőtlenné, nehezen művelhetővé válik.

A növénytermesztés szempontjából a tápanyag-utánpótlás biztosítása miatt fontos ismerni, hogy a betakarítással elszállított termés-tápanyagveszteség és a maradó holt szervesanyag-tömegben felhalmozott ásványi anyagok hogyan pótlódnak vissza a talajba, ugyanakkor ez a szervesanyagtömeg milyen ütemben vesz részt a humuszképződési folyamatokban. Az elpusztult növénytömeg(biomassza) irányított bontásával a talajok nitrogén, foszfor, kálium és mikroelemek hiánypótlását tekintik elsődlegesnek, de ugyanilyen fontosnak kell tekinteni a humuszképződésben betöltött szerepét is.

Forrás: Tóth és Kismányoki, 2012

Lehordás helyett feltáródást!

A Magyarország területén található biomassza teljes mennyisége 350-360 millió tonna, az ebből évente újratermelődő mennyiség 105-110 millió tonna. Ennek a potenciális készletnek egy részét hazánkban energiatermelésre használják, csökkentve a mikrobiális újrahasznosítás lehetőségét, azaz hogy ennek a biomasszának a jelentős hányada az újrahasznosítással a talajok felvehető elem- és humusztartalmát növelje.

A magyarországi mezőgazdasági melléktermékek közül a kukoricaszár és a búzaszalma együttes éves mennyisége 15-20 millió tonna, amelynek csak töredéke humifikálódik évente, sokszor az erőműi felhasználás vagy a szántóföldről való lehordás miatt.

A cellulóztartalmú biomassza– lignocellulózok – a növény fajtájától és érettségi fokától függően eltérő mennyiségben tartalmaznak cellulózt, hemicellulózt és lignint. E három polimer adja a szárazanyag 85-90%-át. A lignocellulózok jellemzően 40-50% cellulózból, 25-30% hemicellulózból, és 15-20% ligninből állnak, melyek mellett a cellulóztartalmú növényi maradványokban ásványi anyagok, olajok, fehérjék, és egyéb poliszacharidok is megtalálhatók, amelynek mezőgazdasági szempontból óriási a jelentőségük. Ezen anyagok feltáródása, humifikálódása a növény számára biztosít folyamatos, kiegyenlített tápelem- és tápanyag-ellátást. Amennyiben ezek az anyagok a növény szármaradványaiból mobilizálódnak, a talaj ilyen jellegű anyagvesztesége csökken.

Varga Sándor
Magyar Talajbaktérium-gyártókés -forgalmazók Szakmai Szervezete

agraragazat.hu

The post A tarlóbontás jelentősége first appeared on Magyar Talajvédelmi Szövetség.